A blogot követő napi 21,2 olvasó valószínűleg emlékszik a tavaly őszre tervezett, majd kudarcba fulladt utazásra. Ha mégsem, akkor ebben, ebben és ebben a bejegyzésben tudja a kedves olvasó feleleveníteni az eseményeket. Azok kedvéért akik akik csak a történet rövid verziójára kíváncsiak, leírom egy mondatban, hogy mi is történt:
Tavaly ősszel szerettem volna egy barátommal autózni a sivatagban, de az Egyesült Államok elnöke, valamint a demokrata és republikánus képviselők teljes egyetértésben és idejüket nem kímélve, személyesen és egy emberként hiúsították meg az utunkat.
Azzal azonban nem számoltak ideiglenes otthonom vezetői, hogy egy országleállításos-államcsődös trükkel engem nem fognak tudni eltántorítani szándékomtól, és előbb-utóbb ismét nekifutok a dolognak. Tegnap Hétfővel meg is tettük az első lépéseket és megvásároltunk két repülőjegyet Los Angeles-be. Terveink szerint ott majd jövő héten péntek reggel Sanyi barátunk felvesz minket a reptéren, majd egy rövid óceánparti látogatás során megint cápacsalinak használom magam, ezt követően pedig elautózunk a Grand Canyon-hoz Barstow-n és Las Vegas-on keresztül. A hétvégét terveink szerint a környéken autózgatva töltjük, majd amikor már "elborítottak minket a szobapincér számlák valahol 29 és 36 dollár között óránként", akkor majd kitaláljuk, hogy hogyan jutunk vissza Chicago-ba. A visszaútra szóló jegyünk egy Phoenix-ből induló járatra szól, ami hétfőn hajnalban indul, és amivel ha minden jól megy, még éppen időben beérünk hétfőn reggel a munkahelyünkre.
Kicsit sűrű lesz a program, de ránk fér egy kis figyelemelterelés. Lenne még miről írnom ezzel kapcsolatban, de (egyelőre legalábbis) nem teszem. Megpróbálok arra koncentrálni, hogy pár napra kikerülök a mókuskerékből, és olyat láthatok, ami keveseknek adatik meg.
A jövő héten még közzéteszem a csajos-vendéges történet utolsó részét mielőtt elutazunk. Utána pedig beszámolok majd a remélhetőleg jól sikerült sivatagi kirándulásról is. Azt követően pedig elkezdek egy másik, kevésbé vidám történetet elmesélni. Még nem tudom, hogy hogyan fogom virágnyelven és megfelelő politikai korrektséggel megfogalmazni a mondandómat, annál is inkább, mert az elmesélésre szánt történet még csak a napokban kezdődik. Annyit már viszont már most is tudok, hogy a csattanója tulajdonképpen ez lesz:
A jövő héten még közzéteszem a csajos-vendéges történet utolsó részét mielőtt elutazunk. Utána pedig beszámolok majd a remélhetőleg jól sikerült sivatagi kirándulásról is. Azt követően pedig elkezdek egy másik, kevésbé vidám történetet elmesélni. Még nem tudom, hogy hogyan fogom virágnyelven és megfelelő politikai korrektséggel megfogalmazni a mondandómat, annál is inkább, mert az elmesélésre szánt történet még csak a napokban kezdődik. Annyit már viszont már most is tudok, hogy a csattanója tulajdonképpen ez lesz:
"I swore an oath. To defend the articles. The articles say there is an election in seven months. Now, if you are telling me we are throwing out the law, then I am not a captain, you are not a commander, and you are not the president. And I don't owe either of you a damned explanation for anything."
"Esküt tettem. Hogy megvédem a cikkelyeket. A cikkelyek azt mondják, hogy hét hónap múlva választások lesznek. Ha most azt mondják nekem, hogy kidobjuk az ablakon a törvényt, akkor én nem vagyok százados, ön nem parancsnok, ön pedig nem az elnök. És ebben az esetben fikarcnyi magyarázattal sem tartozom egyikőjüknek sem, semmivel kapcsolatban."
Battlestar Galactica - Apollo
