Utazás

Amióta megérkeztem az Egyesült Államokba, még nem voltam szabadságon. Sőt, eddig még a munkaszüneti napokat is munkával töltöttem. Bár sok mindent láttam azóta, érdekes módon az elmúlt bő fél évben még nem sikerült a város határait elhagynom. Lassan-lassan kezdem úgy érezni, hogy megfojt a város.

Szerencsére a sors úgy hozta, hogy lehetőségem nyílik egy igencsak költséghatékony utazás keretei között átutaznom az országon, egészen a Csendes-óceán partjáig.

Úgy adódott, hogy Sanyi barátom eléggé elégedetlen volt az új munkahelyével, és nem olyan régen (pár órája) felmondott. Én már tudtam egy ideje, hogy erre készül, és hogy az ország másig végében kapott állást, de amíg nem vált hivatalossá a dolog nem akartam erről beszélni.

Sanyi Los Angeles-ben fogja fogja folytatni a tudományos karrierjét, úgyhogy a jövő hónap elején odaköltözik. A bútoraitól itt megszabadul, mert kevesebbe kerül ott újra megvenni, mint elszállíttatni. Van viszont egy bivalyerős sportautója, amitől nem szívesen válna meg, viszont a szállítás elég sokba kerülne. Ugyanakkor egyedül nem szeretné végigvezetni a majd' 3500 km-es utat, úgyhogy  jó lenne neki egy társ az útra. Amit megértek, mert ez egy olyan hosszú út, hogy még a világtérképen is igencsak jól látszik.

A nem túlságosan kidolgozott útitervünk.

Egyelőre úgy néz ki, hogy október első péntekén, munka után indulunk, és valamikor kedd-szerda környékén érkezünk meg a Csendes-óceán partjára. Ráadásul gyakorlatilag útba esik néhány olyan hely, amit egyébként is meg szerettem volna nézni. Például a Zion Nemzeti Park, a Bryce Canyon, a Grand Canyon és Las Vegas is. Ha sikerül megvalósítani a tervünket, akkor kedden-szerdán még lesz egy kis időm Los Angeles-ben szétnézni, mielőtt szerda éjjel visszaindulok repülővel Chicago-ba.

Eléggé izgatott vagyok, és alig várom már, hogy induljunk. Ráadásul alig két héttel tervezett visszaérkezésem után ismét útra kelek majd, akkor már repülővel, és újra ellátogatok az Egyesült Államok délnyugati csücskébe. Ezúttal a mexikói határ mellé, San Diego-ba vezet majd az utam. Azt még nem terveztem meg, hogy ott mit fogok majd csinálni (egy konferencián való részvételen kívül), de szívesen átruccannék például Mexikóba, vagy megnéznék néhány természeti szépséget a környéken. Eddig egy biztos programom van, de nem tudom, hogy hogyan is oszthatnám meg a blog közönségével. Sokat gondoltam, hogy hogyan lehetne ezeket a szavakat képernyőre vetni, és végül úgy döntöttem, hogy a szigorú tényeknél maradok, a részleteket meg majd kifejtem később:
Sörözni megyek az óceánpartra egy nigériai hercegnővel, aki nemrég igent mondott a meghívásomra.