Rájára rúd

Minél több időt töltünk itt Chicagóban, annál több dolog akad amit szeretnénk megnézni. Sajnos a hétvégék száma igencsak behatárolt (már csak 26 hétvége van ebben az évben), úgyhogy kénytelenek voltunk tervet kovácsolni. 

Össze is ültünk Hétfővel pár napja, és készítettünk egy bakancslistát, ami a meglátogatandó helyeket tartalmazza. Nem untatnám a kedves olvasót azzal, hogy felsorolom a bakancslistánk elemeit, hiszen a lényegesebb dolgok úgyis rajta lesznek a blogon. A mostani bejegyzés szempontjából az a lényeg, hogy a bakancslistánk az alábbi bejegyzéseket tartalmazta az elmúlt hétvégére: 

1. Harold Washington Library

2. Zabálás a kínai negyedben

3. Rájára rúd (Ez rájasimogatást jelent a közeli akváriumban, és biztos vagyok benne, hogy kedves barátaim hazatérésem után keményen meg fognak ütni ezért a gyenge szóviccért, amit a már a címben is elsütöttem.)

Így aztán szombaton neki is láttunk a "feladatnak" és nekiindultunk a nagy útnak a Harold Washington könyvtár felé. A könyvtárról már írtam pár mondatot ebben a bejegyzésben, úgyhogy attól most eltekintek, és inkább az élményeinkre koncentrálok.

A könyvtárba érve az első meglepő dolog a gumikacsás kacsaúsztató volt. Erre például egyáltalán nem számítottunk. Ahogyan a biztonsági őr sem számított arra, hogy miután megkérdezem, hogy szabad-e fényképezni és azt válaszolja, hogy "mindenhol, kivéve a kilencedik emeleten", mi rögtön a nyakunkba vesszük a lábunkat és felrohanunk a kilencedikre megnézni, hogy mit rejtegetnek ott. A válasz elég lehangoló volt: semmit. Egy szép télikert volt az épület kilencedik (legfelső) emeletén, és pont ezt nem volt szabad lefényképezni. Úgyhogy bosszúból lefényképeztem a könyvtári kacsákat.

A kép a világ legnagyobb könyvtárában készült. 

Ez a fajta komolytalanság némileg visszaadta 

az emberiségbe vetett hitemet.

A könyvtárban tett rövid látogatásunk után felültünk egy buszra, és leutaztunk pár háztömbbel délebbre, a kínai negyedbe. Itt egy Dim Sum nevű helyet kerestünk, amit egy ismerősünk ajánlott, amikor jó kínai étterem után érdeklődtünk.

Hétfő a Kínai negyed bejáratánál.

Sajnos kiderült, hogy a dim sum az nem feltéltenül egy hely neve, hanem egy kínai ételféle. Mintha azt mondanám egy itteni ismerősömnek aki magyar éttermet keres, hogy "a halászlé az jó, azt keresd".

Halászlé Hong Kong módra.

Szóval, betértünk a második dim sum felirattal ellátott helyre, és egy félreértésből kifolyólag megrendeltünk egy fél kacsát és mellé a fél étlapot. Régen ettem ilyen jót.

  

 Kétpofára szerencsétlenkedek az evőpálcikáimmal.

 

Hétfő és a fél kacsa. 

Ez ilyen kacsás nap volt...

A hatalmas zabálással teljesítettük is a szombati tervünket és a hétvégére már csak a vasárnapra tervezett rájasimogatás volt hátra. Erre a közeli Shedd akváriumban nyílt volna lehetőség, de csak indulás előtt döbbentünk rá, hogy kölcsönadtuk az ingyen belépőnket. Úgyhogy átterveztük a programunkat és folytattuk az előző napi zabálást. Ezúttal a Hancock torony alatti Cheesecake Factory-ban. Itt kellemesen koktélozgattunk, miközben füstölt lazacot és cheesecake-et ettünk. Ez utóbbi egy édes-sós-sajtos-tejszínes-tejszinhabos valami, ami nagyon gyorsan bevonult a kedvenc sütijeim közé. Ez a délelőtt olyan kellemes volt, hogy az sem tudta elrontani a kedvem, hogy a jéghideg koktélom poharára kívülről kicsapódó pára az ölembe csepegett, amitől innentől kezdve úgy néztem ki, mint aki bevizelt.

"Bevizelés" előtt a lazaccal.

Hétfő és a süti. 

Az elmaradt rájasimogatást kicsit sajnálom, de sebaj, majd bepótoljuk legközelebb. A bakancslistánk következő bejegyzése egyébként a botanikus kert és "Öreg Lee" klubja. Legközelebb ezekkel jelentkezem.