15 perc séta

Ma reggel felvirradt az első tavaszi nap Chicagóban. A reggeli napfényben ragyogó felhőkarcolókat bámulva az az ötletem támadt, hogy elmegyek sétálni és végigjárom a bejárati ajtónktól legfeljebb 15 perc sétára lévő híres látnivalókat, és lefényképezem azokat a blog olvasóinak. 

Így aztán felmarkoltam a fényképezőgépemet, és nekiindultam az ébredező városnak. Majd néhány lépés után visszafordultam és hazamentem, hogy feltöltsem a fényképezőgépem akkumulátorát. Az így nyert időt a (múltkor felvázolt fiaskó óta tökélyre fejlesztett) mosodai képességeim kamatoztatásával és melegszendvics készítéssel töltöttem. 

Reggeli után újra felkerekedtem, és csatlakoztam a város többi turistájához, és meglátogattam a látványosságokat:

Harold Washington Library

 

Pár nappal kiutazásom előtt Apukám mintegy mellékesen közölte velem, hogy Chicagóban van a világ legnagyobb nyilvános könyvtára. Én erről akkor mit sem tudtam, sőt, az igazat megvallva a kiutazással kapcsolatos dolgok problémái között el is feledkeztem erről az információról.

Mit sem tudtam ennek a könyvtárnak a létezéséről akkor sem, amikor a lakást kerestük. Aztán amikor sok szerencsétlenkedés után sikerült ezt a szuper helyet megcsípnünk és felocsúdtunk a kezdeti sokkból, akkor kiderült, hogy az Édesapám által említett épület a szomszédunkban van. A Google Maps szerint bejárattól bejáratig 126 méter a távolság.

A könyvtárról készült Wikipedia bejegyzés (sajnos csak angolul) itt található, én pedig ma ezt a képet készítettem róla:

A Harold Washington Könyvtár, ahol a hozzám hasonló

könyvimádók 70294 négyzetméteren veszhetnek el.

ABC7 Chicago State Street Studio

 

Chicago főutcáján (?) van az egyik tévécsatornának egy stúdiója, melynek az az érdekessége, hogy az egyik fala golyóálló üvegből van és az utcára néz. Így aztán a híradók élő felvételét a járókelők az utcáról is figyelemmel kísérhetik.
Amikor úgy döntök, hogy munkából hazafelé arrafelé kerülök, akkor lopva én is be szoktam pislantani és ámulva nézem a stúdió dolgozóinak tevékenységét és az élő közvetítést. Valahogy arra még sosem vettem a bátorságot, hogy megálljak bámészkodni, mert valamiért illetlennek érzem. Pedig hülyeség, mert az egész világ látja őket...

Szerencsére ma reggel nem nem volt élő adás, és így különösebb rossz érzés nélkül tudtam egy fényképet készíteni az épületről, és kölcsönvettem egy képet is egy másik blogról (forrás a kép jobb alsó sarkán), amin működés közben is látszik a stúdió.
Mellette rádióadásokat készítenek, ami szintén egy "kirakatban" zajlik. Az éppen készülő élő felvételt a járókelők is hallhatják az épület homlokzatára szerelt hangfalakból. Érdekes módon őket tudom rossz érzés nélkül bámulni...

A stúdió és az épület látható ezen a rosszul sikerült képen.

 A stúdió működés közben, amint a járókelők bámulják az odabent zajló munkát.

 Az ottjártamkor közvetített rádióadást készítő embereket fényképeztem le.

Az ablaküvegben a chicagói színház Nick Cave koncertjének reklámja tükröződik.

De ezt én is csak most vettem észre.

Fém bab-izé

 

Hivatalosan Cloud Gate-nek (Felhőkapu) nevezik Chicago egyik talán leghíresebb látnivalóját, de a legtöbben csak babnak hívják a jellegzetes alakja miatt.  Ez tulajdonképpen egy babszem alakú hatalmas acél valami, amiben tükröződnek a környező épületek. 

A turisták nagyon szeretik, ezért mindig rengeteg ember van ott. Engem egy picit el is riasztott a tömeg, úgyhogy csak a tisztes távolból készítettem egy képet, de a fenti linken (ami a Wikipedia oldalára visz) még fellelhető egy-két fénykép.

Vérszomjas turisták a bab-izével a háttérben.

Navy Pier

 

Ugyan 15 perc sétánál messzebb van, de 10 perc séta után már tudtam egy fényképet készíteni a Navy Pier-ről. Ez tulajdonképpen egy régi kikötő, amit egyrészt áruszállítók használtak, másrészt pedig kiképzőállomás volt a haditengerészet számára. Még két édesvízi repülőgép-hordozó is állomásozott itt (USS Wolverine és USS Sable (IX-81)), amelyek összesen 17820 pilóta kiképzésében vettek részt.
Mára megszűnt a régi funkciója a kikötőnek, és turistalátványosságként és szórakoztató-központként funkcionál.

A Navy Pier. A kép bal szélén látható óriáskerék az egyik nagy 

attrakciója a kikötőnek.

 

Art Institute of Chicago 

 

Pár perc sétára a lakásunktól található egy művészeti múzeum ahol felbecsülhetetlen értékű kincseket őriznek. Sajnos fogalmam sincs, hogy pontosan mit, de itt találhat a kedves olvasó egy kis ízelítőt, a múzeumban megtekinthető műalkotásokról.
Egyszer majd összeszedem a bátorságom és bemerészkedek majd a belsejébe is, megkockáztatva, hogy rám szakad majd az egész kóceráj, amikor kiderül, hogy nálam nagyobb művészettörténeti analfabéta még nem járt a falai között.

Az épület modern szárnyának bejárata előtt kígyózó szombat reggeli sor.

Valahogy bekeveredtem a múzeum mellé/mögé és lefényképeztem azt a részét is, 

ami láthatólag senkit sem érdekel.

Lake Michigan

 

Természetesen nem maradhat ki a felsorolásból a lakásunktól 1091 méterre lévő Michigan-tó sem. A tóról szerencsére van magyar nyelvű Wikipedia szócikk is, ezt itt lehet elérni. A tópartra érve megszólítottam egy szimpatikus két méter magas fekete izomhegyet, és megkértem, hogy fényképezzen le a háttérben a vízzel. A fiatalember meglepően kedvesnek bizonyult és sem a fényképezőgépemet, sem az életemet nem vette el, pedig fél kezével képes lett volna szétroppantani a tenyerében kényelmesen elférő koponyámat.
A kép is egészen jól sikerült, bár nem igazán adja vissza a tóparton hallható kellemes sirályvijjogást. Ugyanaz a sirályvijjogás ez, amire a jobb idő beköszöntével én is ébredek reggelente. Meg kell hogy mondjam, összehasonlíthatatlanul jobb erre ébredni, mint arra az undorító hippifesztiválra amit a galambok rendeztek otthon az erkélyemen minden hajnalban.

4918 köbkilométer víz és én.

Kedvenc épületek

 

Már novemberben tudatta velem Szója és Tarator, hogy minden Chicagói lakosnak választania kell magának egy kedvenc épületet. Ez nem volt könnyű feladat, mert ha az ember egyszer választ valamit, akkor bizony élete végéig az lesz a kedvenc épülete. Majd' egy hónapig nem is tudtam dötést hozni. Aztán megláttam a Roosevelt University épületét, és rögtön tudtam, hogy nem kell tovább keresnem. (Mi mást is választhatna egy "kocka" kedvenc épületnek, mint egy egyetemi épületet?)

A Roosevelt University épülete félig takarásban.

A rend kedvéért készítettem egy képet képet Hétfő kedvenc épületéről is, a Trump Towerről. Bár ez az épület messzebb van otthonunktól, mint 15 perc séta (mondjuk 20), mégis ebbe a bejegyzésbe illik, hiszen a szomszéd utcából jól látszik.

Trump International Hotel and Tower.

A helyiek többsége utálja, mi nem.

Ha meg már épületekről van szó, és amúgy is a környéken lakom, akkor itt van Tarator barátom kedvenc épülete is. Sajnos sem a nevére sem egyéb technikai részletre nem emlékszem, csak arra, hogy annak idején beszéltünk róla, és "ez a legmagasabb nő által tervezett épület."
De hogy ez a legmagasabb épület amit nőnemű ember tervezett, vagy pedig ez egy olyan épület amit a legmagasabb nőnemű ember tervezett, azt már nem tudom biztosan. Gyanítom, hogy az előbbi...*

Tarator kedvenc épülete.

És itt lenne a helye Szója kedvenc épületének is, de töredelmesen bevallom, hogy nem emlékszem, hogy melyik az... Bocsi, Szója!!! Tudom, hosszú évekig vezekelnem kell majd ezért a hiányosságért! És meg is érdemlek minden büntetést.
Kárpótlásul ígérem, hogy ha kiderül melyik is az, akkor felkeresem az épületet, lefényképezem, kis "szerencsével" valami hülye helyzetbe keveredek a környékén és utána beszámolok róla itt a blogon...

Shedd Aquarium & Adler Planetarium

 

Végül két igazi kincs: A Shedd Aquarium és az Adler Planetarium, melyek Chicago számomra legvonzóbb létesítményei. Az előbbiben egyszer már jártam (még a novemberi látogatásom alkalmával), és nagyon élveztem. A világ mindenféle tájáról származó epitópok biotópok vannak itt berendezve, kezdve a Mangrove-mocsarak vízi életvilágától a korallszirtek színes világán át a Nagy-tavak szürke halain keresztül a Nílus krokodiljaiig minden. Igazi csemege ez nekem.
Az Adler Planetarium pedig egy asztronómiai múzeum és planetárium. Egyszer Édesanyám még gyerekkoromban elvitt Budapesten a planetáriumba, és nagyon élveztem. De túl kicsi voltam ahhoz, hogy igazán értsem és megértsem az ottani dolgokat. Azóta annyit változott a helyzet, hogy már évek óta heti 4-5 órát töltök asztrofizikai könyvek olvasásával és előadások hallgatásával, és bár most sem értek az egészből semmit, mégis nagy várakozásokkal nézek elébe az Adler Planetarium meglátogatásának.

A félsziget csücskén (balra) az Adler Planetarium,

 a kép jobb oldalán pedig a Shedd Aquarium látható.

A jövő hétvégén ellátogatok oda, és pár órára újra átváltozok kisgyerekké...




A fentiek tükrében azt kell, hogy mondjam, hogy a lakáskereséssel járó minden vesződség megérte. Végül olyan helyen lakunk, ahová a világ minden tájáról jönnek a turisták. Nagyon szerencsések vagyunk, azt hiszem.

 Erről pedig eszembe jutott egy vicc. De nem fogom elmondani.





*A csillaggal jelölt tréfa pedig azt hiszem, hogy Tarator tréfája.