Egy új kaland

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy mégsem folytatom a blogot. Ennek az az oka, hogy itthonról írni sokkal nehezebb. Nem azért, mert nem történik az emberrel annyi érdekes dolog, hanem azért, mert nagyobb a felelősség. 

Az Egyesült Államokból könnyű volt írni, mert a blog olvasóközönségének túlnyomó részével nem találkoztam a kint tartózkodás ideje alatt. Így aztán kicsi volt az átfedés a blogban szereplő személyek és a blog olvasói között. Amióta hazajöttem, rendszeresen visszatér a vágy, hogy folytassam a Gravitációs hintát, néha el is kezdek írni, de aztán mindig elfog a félelem, hogy megbántok valakit. A blogon gyakran megosztottam egy-egy helyzettel vagy személlyel kapcsolatban a gondolataimat, véleményemet, amit tét nélkül megtehettem külföldről, idegenek emberekkel. Itthon azokról az emberekről (is) kellene írnom, akik rendszeresen olvassák az írásaimat, hiszen a legtöbb érdekes élményem velük közös. Ugyanakkor pont őket nem akarom adott esetben akaratlan otrombaságommal megbántani. Az, hogy magamból viccet csinálok a blogon, az én döntésem. A családommal és barátaimmal ezt nem tehetem meg.

Viszont nem olyan régen Harold barátommal ellátogattunk Izlandra, ahol egy egyhetes túra keretében beautóztuk a sziget nyugati részét. Igencsak eseménydús kirándulásban volt részünk, és ezt az élményt mindenképpen szeretném megosztani a közönséggel és jövőbeni magammal is. Így aztán a következő néhány hétre felélesztem a blogot, és elmesélem utazásunk történetét.