A leghosszabb hét

Készen állok az indulásra. Azaz majdnem. Az utolsó napra már csak három elintézni való dolgom maradt, és nagyképűen azt gondoltam, hogy észben tudom ezeket tartani. Egyet elintéztem, a másikra már nem emlékszem, a harmadikat pedig nem tudom elintézni, mert a pénztárcám tartózkodási helye (benne az igazolványaimmal) ismeretlen. Remélem otthon hagytam a lakásban, és este/délután hozzájutok és az is eszembe jut majd, hogy mit kell még intéznem. És azt is remélem, hogy el is tudom még intézni. 

Egyébként a hét nagyjából azzal telt, hogy elvarrjam magam mögött (és bizonyos esetekben magam előtt) a szálakat, elbúcsúzzak helyektől és emberektől, és a lehető legtöbb helyen betegre zabáljam magam. 

 Az utolsó ebédünk a kedvenc koreai étkezőnkben.

 Idő hiányában ész nélkül zabáltuk a mexikói kaját.

Hétfő a ruháján vitte haza a maradékot.

 Egy ismerősünk meghívott minket egy jó kis homározásra.

 Hétfő és a homár. Hétfő van jobb oldalt.

Mi pedig meghívtuk a költözésben segédkező srácot egy jó sörre.

A képen arra próbál rájönni, hogy a sör helyett őt fényképezem-e titokban.

 Búcsú a kedvenc görög éttermünktől.

Ma délután még elbúcsúzom Narancstól, utána összepakolok, összeszedem az irataimat, elrohanok a bankba, és ha mindennel készen vagyok, akkor beülök a FitzGerald's-ba, és terveim szerint addig költöm a pénzem a legfinomabb sörökre és koktélokra, míg fájós fejjel fel nem ébredek az ágyamban.

Holnap pedig egy kis másnapos szédelgés után felülök a repülőre, és tizennyolc óra utazás után hipp-hopp, otthon is leszek. 

A blog további sorsáról nem döntöttem még. Egyrészt a hazatérésemmel okafogyottá válik a folytatása. Másrészt pedig az életem folytatódik, és megszerettem, hogy van egy hely, ahol én magam is találkozhatom a múltbéli énemmel, és nevethetek a régi félelmeken és reményeken. Úgyhogy az is elképzelhető, hogy a Gravitációs hintát egyfajta naplóként folytatni fogom.

Legközelebb már valószínűleg otthonról, vagy ha lehetőségem nyílik rá, akkor valamelyik repülőtérről jelentkezem. Minden esetre köszönöm a kedves olvasóknak, hogy eddig velem tartottak, és amennyiben a blog folytatása mellett döntök, örömmel veszem ha a továbbiakban is velem tartanak.