Mocorgás

Senkit ne tévesszen meg a hosszú hallgatás. Nem arról van szó, hogy az elmúlt hetekben nem történt velem semmi, hanem épp ellenkezőleg: Az életem gravitációs hintájának képzeletbeli fogaskerekei ismét mozgásba lendültek, nekem pedig az köti le minden energiámat, hogy úgy helyezkedjek, hogy amikor majd a különböző erőterek magukkal ragadnak és elrepítenek, akkor majd jó helyre érkezzek.

Hogy mit is jelent ez? J. R. R. Tolkien és Göncz Árpád virágnyelvén azt, hogy nyugaton sötét erők mozgolódnak. Barad-dûr tornyát újraépítették. A Kilenc elhagyta Minas Morgult és évközép napján átkeltek a folyón. Én pedig végül kiálltam a próbát és helyes döntést hoztam: Kisebb leszek, elmegyek keletre és Tabasco maradok.

Nem virágnyelven pedig azt jelenti, hogy hazatérek -legalábbis egyelőre- Magyarországra. Az itteni munkahelyemen felmondtam, és még ebben hónapban hazamegyek.

Viszonylag fiatal korom ellenére olyan szerencsében volt részem, hogy több országban is élhettem/dolgozhattam hosszabb ideig, és egy kis falutól kezdve magyarországi és európai nagyvárosokon át egy igazi világvárost is nevezhettem hosszabb-rövidebb ideig otthonomnak.

Korábban abban a tévhitben ringattam magam, hogy minél több helyet jár meg az ember, annál több hely válik az otthonává. Most már másként látom ezt. Minél több helyen jártam, annál több helyre húz vissza a honvágy, és annál kevésbé lesz otthonom a többi hely. Valahogy úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy az "otthon érzés" az egy egységnyi mértékű érzés, és ha több hely között kell ezt az érzést megosztani, akkor egy helyre "kevesebb jut" belőle.

De félreértés ne essék. Egyelőre a honvágy Magyarországra húz vissza, és el sem tudok képzelni nagyobb örömöt annál, minthogy a családommal töltsem az időmet, és hogy a barátaimmal megosszuk személyesen is egymással az elmúlt bő egy év történéseit.

Chicago minden esetre hiányozni fog. Nem is annyira a város, hanem az ég kékje. Még sosem láttam a kéknek annyi árnyalatát, mint amennyit itt az ég produkálni tud. Remélem egyszer majd visszatérek ide egy jó kis kirándulás erejéig...

A kedves olvasóktól pedig elnézést kérek a hosszú és be nem jelentett szünetért, és igyekszem a hátralévő pár hétben néhány naponta legalább egy rövid helyzetjelentést közzétenni a blogon. A hétvégén pedig végre valahára elkészítem a csajaim kirándulásáról szóló harmadik, befejező bejegyzést is!